Ajándékozz “igazságot” karácsonyra!

Ha már unod a tömeget, s ha már a lábad is lekopott a karácsonyi forgatagban, és már semmi új ötleted nincs, nos, itt egy tuti tipp karácsonyi ajándék gyanánt. Gyermekkorom egyik sokáig meg nem értett története röviden a következő volt: "Bíró a tárgyaláson: – Alperes! Magának igaza van! – Felperes! Magának is igaza van! Jegyző: – Bíró úr, olyan nem lehet, hogy mindkettőnek igaza legyen! Bíró: – Na látja, magának is igaza van!" Hogy kerül ez ide? Főleg a karácsonyi rohanós forgatagba?
A megvásárolt, vagy a meg nem vásárolt ajándékok mellé ajándékozz szeretteidnek IGAZSÁGOT!
igazad_szerencsesember_hu Miről van szó?

Vannak, akik szilárdan vallják, hogy van két olyan szó, amit a "szeretlek" szónál is szívesebben hallunk. Olyan erővel bírnak ezek a szavak, hogy csodákra képesek. Csírájukban elfojtják a vitát, fontosságérzetet adnak és nem utolsósorban megnyugtatnak.

Nem csigázom tovább az érdeklődésed, ha még nem jöttél volna rá, hogy mi ez a két szó, akkor most megosztom veled. Anyanyelvünk egyik legerősebb kijelentése a következő: Igazad van! Emlékszel rá, hogy ezt mikor mondtad valakinek utoljára? És arra, hogy neked mikor mondták? Szenteste eszitek a halászlevet, megszólal apád: – Fiam, ez a lé sótlan. Tudod, hogy nem sótlan, sőt, talán egy kicsit el is sóztad, legalább is te úgy érzed, de nem kezdesz vitát, hanem előveszed az imént tanult varázsszavakat: – Igen, apám, igazad van –, és máris nyújtod neki a sót, mert ő úgy érzi, hogy sótlan és te ezt elfogadod.

Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb blődséggel is egyet kell értenem?

Ugyan már! Ezt ki mondta neked? Nem, nem kell elvtelenül egyetérteni, elég csak igazat adni. Értesz? Nézzük csak: folytatódik a vacsora, a politika kerül szóba. (Jaj, pont Szenteste? Miért ne? Csak a példa kedvéért.) Apád elkezdi dicsérni, sőt a becsületességét kiemelni az egyik pártnak, amelyikről azért köztudott, hogy voltak/vannak stiklis ügyei. Te megszólalsz: – Igen, igazad van! (tartasz egy kis hatásszünetet) Igazad van, jó és becsületes értékrend volt az, ami mentén indultak. No, ezzel elejét vetted a meddő vitának és elkezdheted ügyesen elterelni a szót, talán a karácsony üzenete felé.

Átjött a lényeg?

Nézzünk egy extrémebbet. Azt mondja az egyik félnótás haverod, hogy márpedig a Föld lapos. Te mit mondanál erre? Én a következőket: – Igazad van, mind a mai napig vannak olyanok, akik ezt vallják. – Tehát, te is egyetértesz vele? – kérdezi a haver hitetlenkedve. – Nem feltétlenül, de kétségtelen, hogy én magam sem jártam még olyan magasan, hogy láthattam volna a Föld gömbölyűségét. Miért ne lehetne lapos? –, és zárod a vitát, sietve elköszönsz, hogy aztán lehetőleg örökre elkerüld ezt a félnótást.
Tudtad, hogy egy kimutatás szerint a viták 98%-ból mindkét fél úgy vonul vissza, hogy a saját igazáról van még inkább meggyőződve?
No, megéri akkor vitatkozni? Megéri egymásnak feszülni? Megéri feszültséget generálni? Mi van, ha mégis?! Mi van, ha sziklaszilárdan vallod, s tudod, hogy a Föld gömbölyű, de az a másik egyszerűen nem képes elfogadni ezt. Nekifeszülsz a témának, esetleg ő visszavonulót fúj és neked lesz igazad. Mire mész a te igazságoddal? Valóban ilyen győzelemre vágysz? Azt is olvastam valahol, hogy mindenkinek saját igazsága van. Hát nézzük ezt el nekik mindaddig, amíg az emberéletekre nem jelentenek veszélyt. Miről van szó? Egy idős barátom megbetegedett. Nagy fájdalmai voltak, azt mondta meg akar halni. Nos, neki nem mondtam, hogy igaza van. Meghallgattam, majd amikor másra terelődött a szó, akkor aktívan bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Kérdeztem, kérdéseimmel úgy irányítottam, hogy szép emlékeket idézett fel. Mosolygott közben és lelkesen mesélt és mesélt... ...és már nem a halálról szólt a történet. igazad_szerencses2 A karácsonyi forgatagban sétálgatok, ennek a kis írásnak a lezárásán gondolkodom. Csendesen mosolygok; az én ajándékaim között ott lesz, sőt már ott van az "igazad van" ajándék. Igyekszem bölcsen, nem túl feltűnően osztogatni. Gondolataimat egy ismert köztéri alkoholista kéregetése zavarja meg: – Tudna nekem kétszáz forintot adni? – lép elém váratlanul. – Igen, tudnék. – válaszolom nyugodtan. – Akkor kérem adjon! – jön a borgőzös kérés. – Nem adok. – De hát magának az meg sem kottyanna! Igaza van uram, sőt boldog karácsonyt önnek! – és sietősen továbblépek.
Tetszett ez a kis írás neked?

Igen? Köszönöm!

Ja, hogy azt mondtad; "nemigen"?! Igazad van, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle! Boldog Karácsonyt! :-)

Megosztás:
  • Print
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • email
  • RSS


5 hozzászólás


    Havas Gabriella

    2014. december 23. kedd

    Ez nagyon tetszik!!!!

      Szőke Tamás

      2014. december 25. csütörtök

      Köszönöm Gabriella!

    somogyi Imréné Ildikó

    2014. december 24. szerda

    Kedves Tamás! /mi tegeződünk/ Nagyon tetszett az írásod, teljesen IGAZAD VAN!- csak a végén nem, mikor az alkoholistának nem adtál 200 forintot.
    Ok, mondtad neki, hogy tudnál adni…..és boldog Karácsonyt! Na de nem okoztál neki örömöt, ő már ebben a stádiumban a 200 forintnak örült volna! Te nem tudod már megváltoztatni a helyzetét, csak örömöt okoztál volna neki. Az sem utolsó szempont! Igazam van? Boldog Ünnepeket kedves Tamás! Üdv: Ildikó

      Szőke Tamás

      2014. december 25. csütörtök

      Igen, igazad van Ildikó :-)
      Boldog Ünnepeket Kívánok!

    Laya

    2015. január 1. csütörtök

    Nekem erről az írásról Besenyő i.v. Isván jutott eszembe:)

    https://www.youtube.com/watch?v=mQf_9-SO6rY

Hagyj üznetet


Név

Email(nem publikus)

Weboldal

Üzenet