Múlt, JELEN, jövő…

Egy idő van, a JELEN idő!

A MÚLT már eltelt, a JÖVŐ meg legfeljebb reménységed lehet.
A jelen az, amiben élsz, még ha keseregsz is a múlt felett, illetve rettegsz a jövőtől.

Egyszerűbb és áttekinthetőbb lehet az életed, ha a fenti idősíkok a helyükre kerülnek benned. Olyan energiák szabadulnak majd fel, amelyeket elpazarolsz ma még a töprengésekre, félelmeidre. Hogy mit is értek ez alatt, azt megpróbálom kifejteni.

A múlt. Fogamzásunktól eddig a percig tart. Megváltoztathatatlan. Ha teljesen megfeszülsz, akkor sem tudod megváltoztatni. Egyet tehetsz vele; tanulsz belőle. (,,Akik a múlt hibáiból nem tanulnak, újra elkövetik azt.")
Összeszámoltad már hány ismerősöd, barátod van, akik nem okulnak a hibáikból, újra és újra elkövetik azokat?! És el tudod te képzelni, hogy mekkora szellemi és testi erőt emészt fel a múltbeli sérelmek, negatív történések feletti töprengés, vádaskodás, gyötrődés? Ismersz biztosan olyanokat, akik évtizedekkel ezelőtti -ma már bagatelnek tűnő- konfliktus helyzeteket emlegetnek újra, meg újra, keserűséggel, haraggal és nem egyszer bosszúvággyal a szívükben. Szerinted ez mennyi energiát visz el. És ki, kinek a foglya?

Te hogy éled meg a múltat?

A jövő: No, ez a másik csapda. Tudom, nagyot változott a világ, sőt sarkából készül kifordulni, (van aki szerint már ki is fordult). De ez nem lehet kellő ok arra, hogy szíved tele legyen aggodalmaskodással a jövőt illetően. Állandóan a holnap, meg a holnapután miatt aggódunk. Jó lenne a jövőről gondoskodnunk valahogy. Erre egyetlen, de korlátozott lehetőségünk van; a jelen idő.

A jelen idő. Úgy vagyunk megalkotva, hogy sem a tegnapban, sem a holnapban nem tudunk élni. Csak a mában. (És a mában hozott döntéseink azok, amelyek alapvetően meghatározzák a jövőnket.)

Élni csak ma tudunk. Erőnk is olyan, hogy naponta kell megújítanunk alvással, hogy majd a holnapból ,,ma" legyen.
Normális körülmények között mindig van elég erőm a mai napra, mindegy milyen és mennyi munkát kell elvégeznem. Ha azonban ezt az erőt értelmetlenül elpazarolom a múlt feletti töprengéssel és a jövő miatti aggódással, akkor nem tudom helyesen megélni a mai napot, szétforgácsolom magam, az életem örömtelen lesz.

Konklúzió:
Megbékélve a múlttal, felelősségteljes döntéseket hozva a mában és nem rettegve a jövőtől... Ez az az út amelyen érdemes járni. Mi kell mindezekhez? Bölcs belátás, hit és szorgalom.

...mert a múlt már csak emlék, a jövő meg legfeljebb reménység.

Megosztás:
  • Print
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • email
  • RSS


Hagyj üznetet


Név

Email(nem publikus)

Weboldal

Üzenet