Gyeplő nélkül

Mai bejegyzésemet a (volt) fodrászomnál történtek, illetve a röviden megírt és átmenetileg megosztott történet Facebook-os hozzászólásai, telefonhívások ihlették. Miről van szó? Röviden annyi, hogy nem először fordult elő az a sajnálatos helyzet, hogy bár pontosan érkeztem, több kevesebb időt kellett várnom, mire sorra kerültem. Azt mondod ezt természetes?! Kérdezem: Miért? No, de ne szaladjunk ennyire szét. Döntöttem: új fodrászt keresek. Jöttek ám a jelzések, hogy türelmetlen vagyok, meg szigorú... Valóban (csak) erről lenne szó? Valahol azt olvastam: "Mi a szabadság? A szabadság a választás joga: a jog, hogy megteremtsük magunknak a választás alternatíváját. A választás lehetősége nélkül az ember nem ember, hanem csak rész, eszköz, dolog." (Archibald MacLeis) Te is választasz! Munkám során emberekkel dolgozok. Nem ritkán kérdezem őket, valahogyan így: "Mit gondolsz, az ahol vagy az a véletlen műve, vagy a választásaid sorozata?" Figyeljétek a reakciókat! Ha jó dolog történt az egyénnel, akkor simán bevállalja, hogy az valóban a saját döntésének, szorgalmának, kitartásának az eredménye. Ha pedig valami rossz, akkor sokan másra mutogatnak, esetleg a sorsot emlegetik, vagy a "rossz csillagzat alatt születtem" bűvösnek hitt mondattal próbálják igazolni az állapotot, amiben vannak. Te kik közé tartozol?   Ki alakít mit, vagy mi alakít kit? Pályaválasztás előtt álló fiatalokat is szoktam kérdezni: "Mit gondolsz, hol leszel tíz év múlva?" Gyakori válasz: "Majd meglátjuk, valójában a körülményeken múlik." Vissza szoktam kérdezni: "Jól értem, a körülményeid alakítják az életed? Miért nem te alakítod a körülményeidet?" Többnyire a szemkontaktust is megszüntető hümmögés a válasz... De tudod, ha csak egyetlen egy valaki is elgondolkodik ezen és dönt, hogy bizony dolgozni fog azon, hogy maga alakítsa a "körülményeit", akkor már megérte kérdeznem. Kevesen értenek engem, erre jövök rá nap mint nap. Vajon mi lehet az oka? Gyanítom; leginkább az, hogy szembe megyek a társadalmi bizonyosság elvével, a többséggel, a megszokásokkal, a beletörődöttséggel. "A fodrász már csak ilyen; ott bizony többnyire várnod kell, még ha időpontod is volt." – mondta csicseregve egy ismerősöm a telefonba, az arckönyves bejegyzésemre reagálva. És kioktatott, hogy alázat, meg beletörődés, meg satöbbi...   Mi is van a hatalmadban? Epiktétosz jut eszembe, aki azt mondta, hogy "Vannak dolgok, amelyek a hatalmadban vannak, s vannak amik nincsenek" Az előbbiekkel érdemes foglalkozni, az utóbbiakkal nem. Az nincs a hatalmamban, hogy mennyire tiszteli az időmet a fodrászom. De az igen, hogy  hányszor adok neki lehetőséget az időmmel történő garázdálkodásra!   Gyeplő nélkül Fekete István - a kérges emberi szíveket is meglágyító - csodaszép  könyvének a címe: Gyeplő nélkül Ezt a címet adtam én is ennek a bejegyzésnek és kérdezem: Amikor sodródunk a mindennapokban, vagy csak egy egy történetben, akkor hol van az a gyeplő? Valóban úgy gondolod, hogy a kezedben tartod, vagy már régen bedobtad a lovak közé és csak kapaszkodsz a bakon a nagy vágta közepette?! És ha nincs a kezedben az irányítás, teszel-e valamit azért, hogy ismét - vagy életedben először - kezedben tartsd a gyeplőt? Téged kérdeztelek, magamat kérdeztem. Oszd meg, ha tetszett, vagy ha úgy érzed akad olyan ismerősöd, akinek olvasnia kell ezt az írást!
Megosztás:
  • Print
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • email
  • RSS