Hova nézel? Mit látsz?

Budapest, esős, álmos szombat délután.
A metróban ülök, velem szemben egy egész világ fájdalmát  hordozó arcú harmincas srác.
Egy kiflivel nyammog, négy megálló alatt még feléig sem jut.
Beteg lehet? Nyomorék? De hát sehol egy bot, vagy mankó.
A valamiért amúgy sem túl virágos kedvemet még inkább csökkenti a látvány.
A keletinél leszállok, néhány lépés és ott a mozgólépcső.
Furcsa zajra figyelek fel mögöttem, hátranézek.
Az a bizonyos srác áll a hátam mögött, lezseren támaszkodik a mozgólépcső gumicsíkján. Most kakaót szürcsöl a dobozából, csendes böfögésekkel kísérve az amúgy sem túl felemelő látványt.

Kint vagyok a metróból, a srác el is tűnt, de az elmúlt percek nyomasztó emléke bennem maradt.

Kérdéseket teszek fel magamnak:

Miért bámultam őt?
Miért nem a néhány méterrel arrébb önfeledten játszadozó kisgyermeket láttam?
Vagy miért nem a kocsi oldalának dőlő összefonódó szerelmespárt?

És itt jött életem újabb felismerése, sőt az is, hogy mindezt megosztom veled is:

Nem mindegy, hogy hova nézek!
És az sem mindegy, hogy mit látok!

Egyáltalán mit akarok látni?
Trafikmutyit, vagy szépülő városközpontokat?
Korrupt politikusokat, vagy segítő jobbot nyújtó önkéntes szociális munkásokat az aluljárókban?
Kiégett metrószerelvényt, vagy a csodálatos új metrókocsikat?
Munkahelyemen a kiállhatatlan főnököt, vagy azt, hogy mennyire jó, legalább van munkám?
A családban a nyűgöt, hogy már megint mosogatni kell, vagy csak szimplán örülni annak, hogy van családom, ahol számítanak rám?
Egy tőlem éppen elforduló hálátlan barátot, vagy az új lehetőségeket értékes emberek társaságában?
A céltalan életeket, vagy a sajátomat, amelynek van célja?
A lustaságot, a semmirekellőséget, vagy az életemet, ahol szorgalmasan teszek a céljaim megvalósításáért?
A fejben lejátszott megoldásokat, vagy a TETTEKet?

Nos, te mit látsz, mit akarsz látni?
A te életed, a te döntésed.

Lehet így is mosolyra bírni az embereket!

Köszönet az egyik barátomnak, aki ennek a történetnek az alapgondolatát megosztotta velem és megengedte, hogy első szám első személyében írjam le.

Megosztás:
  • Print
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • email
  • RSS