A nyuszika, a halállista és a kajakom

Csendben evezek a Dunán. Már jócskán mögöttem maradt a Nagy Kanyar, a fellegvár, sőt Leányfalu is. Néhány perc múlva Szentendrét pillantom meg, s csodálkozom, hogy így a vízről mennyire kicsinek tűnik a belváros. Élvezem a napsütést, a békességet, ami körülöttem- és bennem van.

Tekintetemmel végigsimogatom kajakomat és eszembe jut az a nagyszerű nap, amikor megvettem.
Több mint öt évvel ezelőtt történ. Javában benne voltunk a vénasszonyok nyarában, a vízi sportok eszközeit akciós áron kínálta a Decathlon.
A legszebb és legdrágább kajakot még a nyár elején kinéztem magamnak, s így a végefelé úgy mentem oda, hogy most megveszem, ha...

De mielőtt folytatnám a történetem, kérlek engedd meg, hogy megosszam veled nyuszika sztoriját:

Az erdőben elterjed a híre annak, hogy a medve írt egy fekete listát.
Ballag a vastagbundás medvénk az erdőben, találkozik vele a róka. Kérdezi tőle:
- Mi az a kezedben?
- A halál listája.
- Én rajta vagyok? - kérdezi a róka kíváncsian.
- Igen.
- És lehetne egy utolsó kívánságom, elbúcsúzhatok a rokonaimtól?
- Igen, de siess.
Mikor visszaér a róka, a medve megöli.
Megy tovább a medve, találkozik a farkassal.
Ő is megkérdezi
- Milyen lista az a kezedben?
- A halál listája.
- És rajta vagyok?
- Igen.
Ő is elbúcsúzhat a rokonaitól, majd visszatér, s a medve őt is megöli.
Ballag tovább a medve, találkozik a nyuszival.
Megkérdezi a nyuszi:
- Mi az a kezedben?
- A halál listája.
- És én rajta vagyok?
- Várj csak: ká, el, em, en, eny, nyuszika... Igen, látom, te is rajta vagy.
- Te medve: nem lehetne, hogy kihúzz a listáról?
- Dehogynem. -és egy tollvonással kihúzza.

És most térjünk vissza a kajak vásárláshoz.
Tudtam, hogy akciós áron adják, de még úgy is sokba került.

Az áruházban megkerestem egy vezetőt, elmondtam neki, hogy szeretném megvenni, s tudom, hogy ők is szeretnék nekem eladni.
Kértem, hogy engedjenek még az árból.
És itt jön a nyuszikás sztori igazi csattanója: Emberünk a számítógéphez lépett, valamit bogarászott rajta, majd telefonált egyet és legnagyobb csodálkozásomra közölte az árat, azt az árat, amit álmomban sem gondoltam volna: több tízezer forinttal csökkentették az amúgy is erősen akciós árat.

Örök tanulsággá vált bennem, hogy vannak élethelyzetek, amikor csak kérni kell és valóban adatik.

Több mint fél évtized telt el azóta és én időről időre kérek. No nem csak árengedményeket , hanem sokkal fontosabb dolgokat. És lássatok csodát: működik a dolog. Tisztelettel teszem ezt és amikor megkapom, hála van a szívemben és köszönet afelé aki adta.

Lassan a fellobogózott Budapestre érek, augusztus 19.-ét írnak, holnap van az ország születésnapja.
Kajakommal szinte eggyé válva haladunk a hullámzó vízen, s csodálattal szemlélem a természet-, és az épített környezet nagyszerűségét.

 

Te tudsz kérni?
És hálás vagy, ha lehúznak a halállistáról?

 


 

Indulás és érkezés.
(A hófehér hosszú ujjú ing igen praktikus volt, így csak az arcom égett meg...)

Megosztás:
  • Print
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • email
  • RSS


2 hozzászólás


    Salétromos Peti

    2011. augusztus 21. vasárnap

    Szia, olvastam ezt a kis sztorit, tetszik, de van egy kérdésem: Mit tegyen az ember, ha mégsem húzzák le a listáról?

      Szőke Tamás

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Jó a kérdésed, itt a válaszom: El kell fogadni azt is, ha nemet mondanak. Itt nem biztos, hogy célravezető az a taktika, hogy ha kidobnak az ajtón, akkor bemászok az ablakon…

Hagyj üznetet


Név

Email(nem publikus)

Weboldal

Üzenet