Szabad stoppos

Egy ilyen szabadságról sokan csak álmodnak!
Gyere, én most megmutatom a receptet! Egyedi lesz, ígérem! Sőt a végére még kettő történet is befért.

Előfordult már veled, hogy úgy érezted, ki kell szakadnod a megszokott mindennapokból?
Akárcsak néhány órára is? Aztán elhessegedted a gondolatot mondván, kinek van ma ideje- és nem utolsó sorban pénze egy valóban szokatlan, már-már extrém kikapcsolódásra?!

Megmutatok egy módszert, aminek a segítségével a kaland részese lehetsz. Van benne egy nagy adag kiszámíthatatlanság, sikerélmény, egészséges testmozgás és nem utolsó sorban fillérekbe kerül.

Kezdjük mindjárt a közepén?

     Nagyot lassít a rendőrautó, majd az út szélére húzódva vár.
Miközben szedem a lábam, hogy ne kelljen sokat várnia rám, magamban morfondírozok: Vajon elvisz, vagy csak igazoltatni akar?
Beszállok az anyósülésre, a főtörzs gázt ad, és szabad stoppos utam során immár elmondhatom, hogy a rend őre is hozzájárult az élményhez...
No, de ne szaladjunk ennyire előre.

      Szóval, mint említettem is, most megosztok veled egy biztos, kipróbált receptet arra, hogy ha férfi vagy és eleged van a mókuskerékből, akkor hogyan tudsz olcsón, kreatív módon kikapcsolódni, a gőzt kiereszteni és bizony még feltöltődni is.
Elolvasod?

Elolvasom »


      Végy egy közel egy méter széles, jó húsz centi magas karton csíkot. Arra ragaszd fel a több darabban kinyomtatott "Ahova Ön megy!" feliratot. Széles, átlátszó, cellux szerű ragasztócsíkkal tedd vízállóvá, majd öltözz fel. Ruházatodat az üzletember és a csavargó stílusa közé lődd be, figyelve a színekre, de azért ne legyél papagáj. Húzz egy kényelmes lábbelit is, vágj zsebre néhány ezrest, egy összehajtogatott esőkabátot, majd kérd meg valamelyik ismerősödet, hogy vigyen ki a településetek határába.

      Indulj el, és amikor autó jön, a lapodat mutasd meg neki mosolyogva. Ha nem vesz fel, ballagj tovább. Ha megáll, ülj be hozzá és arra a kérdésére, hogy hova utazol, válaszold: Oda, ahova Ön megy. És ha kérdezi, mi ez az egész, oszd meg vele, hogy te így lazítasz, mert már tele volt a hócipőd, vagy mond el a te saját motivációdat.

      És itt jöhet a feltöltődés: Aki ilyen táblával stoppol, azt bunkó ember nem veszi fel. Tehát a te jótevőd nagy valószínűséggel rendes, életigenlő ember, aki talán még a kreativitásod is díjazza, s az sem kizárt, hogy még irigyel is. Ezek az emberek szívesen beszélgetnek veled. De ne te legyél a központban! Hallgasd meg az ő történetét a munkájáról, életéről, örömeiről esetleg bánatáról. Figyelj feszülten, mert tanulságos, esetleg megszívlelendő dolgokat ismerhetsz meg. Amikor kiszállsz, kérd meg, hogy a lapod hátoldalát dedikálja. (Nem árt, ha ehhez van nálad egy alkoholos filc.) Írd fel, hogy honnan hová utaztál vele, jó emlék lesz, meglátod!

      Ballagj tovább a gondolatiddal, ne bánd, hogy sokan esetleg el sem tudják olvasni a táblád, vagy éppen értetlenül fordítják el a fejüket, esetleg tehetetlenül tárják szét a karjaikat... Élvezd a mögötted maradó távolságot, a környezetet, és amikor valami szépet, vagy érdekeset látsz, fotózd le a mobiloddal.

      Ha sokáig nem vesznek fel, akkor se bosszankodj, tudd, ez is az út része! A benned lévő gondolatokra figyelj! Elakadásaid, problémáid tekintsd úgy, mint megoldandó feladatokat. Akár jegyzetelhetsz is. (A mobil erre is jó!)

      Nem tudom, mennyi időd van egy ilyen szabad stoppolásra, de én javasolnám, hogy szánj rá egy egész napot, sőt ha megtudod oldani, akkor aludj ott, ahol kezd rád esteledni. (Ma már szinte minden településen van megfizethető árú szállás.)
Másnap folytathatod, vagy tömegközlekedéssel menj haza. Kipróbálhatod, hogy olyan kereszteződésekbe, olyan utakon indulsz el stoppal, amelyek majd - jó esetben - haza vezetnek.

Ha jó emlék lett a szabad stoppos utad, akkor otthon tedd ki a falra, vagy a vécéajtóra belülről a feliratod és mosolyogj, amikor ránézel.

Tapasztalataidat kérlek, oszd meg velem!
Mire volt jó ez az egész?
Indultak-e  benned gondolatok?
Találtál-e megoldást olyan problémádra, amelynél eddig nem láttad a kivezető utat?
Milyen tanulságokat vontál le azok történetéből, akik felvettek?
Változtatott-e rajtad, szemléleteden ez a sajátos kirándulás?



Szóval, vissza az elejére: beszálltam a rendőrautóba. Törvénytisztelő és a szabályokat többnyire betartó emberként mutatkoztam be. Elindultunk, és beszélgettünk. Fiatal, huszonéves srác a jótevőm, aki azért lett rendőr, mert elege volt apja- és annak haverjainak bűnöző életmódjából és azt mondta már gyerekként, hogy ő az ilyen embereket sittre fogja juttatni, ha nagy lesz...
A kis srácból felnőtté cseperedett, valóban rendőr lett, a kép viszont árnyaltabbá vált, ma már tudja, hogy nem csak fekete és fehér a világ...
Idővel még azt is elárulta, hogy bizony civilként be-be csúszik egy-egy záróvonal átlépés, meg egy minimális gyorshajtás.
Apját még nem jelentette fel, igazándiból nincs is kapcsolata vele, kitagadták otthonról...
Amikor rendőrnek állt...
Barátai nem nagyon vannak, mindene a hivatása, célja a ranglétra megmászása, s a többit meg majd még meglátja.
 

Érdekel még egy történet, ennyi olvasás után?

Érdekel »

    Kaposvár után stoppoltam, igyekeztem úgy tartani a feliratot, hogy minél inkább olvasható legyen az elhaladók számára.
Egy korombeli cigány ember vett fel egy pár éves Opel Astrával. Fakitermeléssel foglalkozik, néhány embere van, szolidan ugyan, de meg tud élni a családja.
      -Gyerekek? -kérdeztem.
      -Ja, volt öt... -válaszolja és elfordítja a fejét.
      -Hogy értsem ezt? Mi az, hogy volt???
      -Hát, tudja, 2006-ban, egy estén a feleségemmel és a bátyámmal mentünk valahova autóval. Az egyik faluban belénk jött egy kölyök. Friss jogsi, új autó, tudja, hogy szokott ez lenni. Hajtott, elnézte az utat és frontálisan karamboloztunk. A feleségem és a bátyám meghalt. Itt maradtam öt gyerekkel, a legkisebb nem volt egy éves.
Eltelt egy év, elmentem az elhunyt bátyám élettáráshoz, aki egy dolgos asszony. Megkértem jöjjön el hozzám, nézzük meg, a gyerekek elfogadnák-e? Eljött, itt maradt, ja és hozta a három gyermekét.
      -Értem. Akkor így lett nyolc gyerek?!
      -Nem egészen. A gyerekeim el is fogadták, meg nem is. Úgy gondoltuk, jól jönne egy közös gyerek. Mostanra kilenc pulya vár otthon, a legkisebb most kezdett el járni.
Örömmel élek, bár nem könnyű ennyi éhes szájat jóllakatni. Büszke vagyok arra, hogy dolgozhatok, hogy a munkámmal elő tudom teremteni a mindennapi betevőt!

      Csak hallgattam, miközben megérkeztünk a falujába. Megszorítottam a kérges kezet és sok szerencsét kívánva tovább indultam szabad utamon.



 

Ha van kedved, akkor IDE KATTINTVA a facebook-os oldalon hírül adhatod, hogy mikor indulsz, ha van útközben interneted, akkor jelezheted merre jársz és tippeltetheted barátaidat, hogy vajon estig meddig, vagy hova fogsz eljutni!


2012 májusi 2 napos szabad stoppos utam néhány pillanatképe

Kaposvár. Bajáról egy stoppal jutottam el ide. Fonyód felé folytattam utam.

 

Balatoni pillanatkép

 

Zalaegerszeg. Én tovább jutottam, az óriásplakát szereplői maradtak :-)

 

Budapest, Blaha Lujza tér. Keszthely mellől egy stoppal jutottam ide!

 

Budapest, Nagykörút. Csak a fotó kedvéért álltam ki, hiszen az első nap itt ért véget, több, mint 500 kilométerrel a hátam mögött.

Időközben Varga Attila Barátom is világgá ment, IDE KATTINTVA olvashatod a kalandbeszámolóját.

Ha értékesnek tartod, kérlek oszd meg!



Megosztás:
  • Print
  • Facebook
  • Twitter
  • Google Bookmarks
  • email
  • RSS