Egy kedves ismerősöm kért meg arra, hogy a filozófia házi feladatába segítsek be…
Végignézve az elkészült rövid kis "művet" úgy gondoltam, hogy apróbb módosításokkal ugyan, de megosztom veled itt is.

Sorsszerűség! Vagy mégsem?

Tudom, hogy amióta ember él a földön, azóta az elmúlás gondolata mellett  időnként a sorskérdések is foglalkoztatják a Homo Sapienst.
Főleg egy-egy tragédia kapcsán tesszük fel a kérdést, hogy mi történt volna, ha? Elkerülhető lett volna ha… És csak töpreng a gondolkodó ember és ihletet merít belőle a művész, a költő, az író.

Napjaink kedvelt írója, Wass Albert a Virágtemetés Előhangjában a sors befolyásolásának  sajátos kérdéskörét veti fel. És úgy tűnik, hogy az emberi akarat megnyilvánulásával nyugtalanító  választ is kapunk, ha az  emberünk nem kezdene új oszlop építésébe…
Építhető-e olyan oszlop Istenemnek amely homokszemcsékből áll és köddel kötöm össze? Wass szerint igen, szerintem is, de az emberek többsége szerint nem, mi több még ki is nevetik az ilyen embert, majd a siker láttán elvégzik azt, amit a szél, e nagyszerű természeti erő nem csinált, nevezetesen azt, hogy berohannak az udvarra és egész egyszerűen a nyers emberi erejükkel ledöntik az oszlopot. És úgy néz ki, hogy ezzel a tettükkel bizonyítják, hogy a sors bizony megváltoztatható. De már mint említettem, sőt ugyebár így folytatódik: ,,És az ember nem szitkozódott, nem sírt, hanem kiment az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének."
Itt a kulcsszó: hit.

Ha tehát van hitem, akkor nem tudok kitérni a sorsom elöl. Ha hitetlen vagyok, akkor bizony megváltoztathatom a sorsom és ezen keresztül nyerhetek olyan hitet, amely alapján egyszer csak rájövök, hogy sorsunk megváltoztathatatlan. Ha hit nélkül leszek egy ilyen felismerés birtokosa, akkor jó eséllyel bejön az életembe a sodródás, a legyintés a mindennapokra, mondván, hogy úgyis meg van írva a sorsom, tehetek-e egyáltalán ellene? És passzívvá válok, lecsúszok, mindaddig míg rá nem jövök arra, hogy értelmes célokkal, szorgalommal elérhetek valamit, és meg tudom változtatni a sorsomat.



 

És ha megadatik, hogy a halálos ágyamról visszatekinthetek, akkor halvány mosollyal az arcomon alszok el, s csak suttogom: Megéltem a megváltoztatások illúziójával teli, nekem kijelölt utam, ez volt az  én sorsom.



2011.01.12.