Valóban érdem vonzza?
Tényleg (csak) erről lenne szó?
Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a fenti megállapítás valóban így igaz?
Ha neked is van véleményed, szeretettel várom, a kapcsolat menüpontban található üzenetküldő modul segítségével percek alatt elküldheted.
Széll Barnabás
A bátraké a szerencse, tartja a mondás… Amiben nagy igazság van. Mert ismerjük el, az embernek tenni kell azért, hogy a szerencse rámosolyogjon.
Vannak akik egy életen át várnak a szerencséjükre, lottót vesznek, az örökségüket lesik, várják a fehér lovon érkező lovagot, lovaginát, közben szép lassan elkopik az életük.
A szerencse a jól sikerült szinonimája. Általában nagy dolgokhoz kötjük, pedig az életünk sok apró pillanatát nevezhetnénk szerencsének, szerencsésnek.
De vajon a szerencse mi, a tevékeny emberek felett lebegő kéz, amely felemel mielőtt elesnénk, elránt az autó elől ami elütött volna, fogja az orvos kezét a sikeres műtét közben?
Ki érdemli meg a szerencsét, ki dönt benne, ki adja neked vagy nekem?!
Én találkoztam hívő emberekkel akik a szerencsét, az Isteni gondviseléssel azonosították.
Minél tovább gondolkodom, azt hiszem nekik van igazuk…
"Szerencsésnek" mondhatom magam. (Vagy inkább Áldottnak) Azt mondta nekem egy kedves ismerősöm nemrégiben, hogy ragyogok. Ezen én elgondolkodtam… Belenéztem a tükörbe és tényleg… Sokat számít, hogy milyen a hozzáállás.Van úgy, hogy néha sírni tudnék,d e nevetek, mert tudom, hogy mindenre van megoldás! Csak hinni kell benne… és ragyogni… Nekem az jelenti a "szerencsét", hogy ragyoghatok… És nagyon hálás vagyok érte a Teremtő Istenemnek. Zs.E.
Nem vagyok szerencsés.
Élem az életet, annyit veszek el a környezetemből, amennyire szükségem vala. Minden pillanattal elégedett vagyok, mellyel a Jóisten megajándékoz, mert tudom, hogy lehetne rosszabb is az adott esetben. Nem használom a szerencse szót, nincs is a szótáramban. Az ateisták sorsnak, véletlennek, mi hívők pedig isteni gondviselésnek hívjuk. Ám definiálhatjuk akárhogy, valójában nem létezik. Ha mi csak egyszer ehetünk egy nap, akkor szerencsétlenek vagyunk, ha egy afrikai éhező gyermek, akkor ő szerencsés. Hogy is van ez? Ezért nem vagyok szerencsés.
Rég nem látott baráti üdvözlettel: M. Zsolt
Ha hit nélkül nézek a szerencsére, akkor azt látom, hogy az vak és szeszélyes.
A Kegyelemben hiszek.
A Kegyelem viszont minden pillanatban tud minden emberről. Minden pillanatban és célzottan egyforma esélyt kínál fel mindenkinek az üdvösségre….csak rajtunk múlik, hogy együtt akarunk-e működni vele.
Üdvözlettel és áldással: Tibor atya
Móni
Nem a szerencsében hiszek,hanem Isten gondviselő kegyelmében.Örülök,mert megelégedett lehetek.Megtaláltam Istent,a férjem,csodás a családom,van munkám,és szolgálhatok.Vannak céljaim,és megvalósulnak!Tudok hálát adni és megbocsátani.Ki merem mondani azt,ami bennem van.Tudom honnan jöttem,tudom hová tartok és tudom kivel.Tudom mi a jó,és mi a rossz…de mindezeket nem magamtól tudom.Istennel járva megtanulom.Ha ezt hívják szerencsének,akkor ez azt hiszem az. :-D
-X
Ezt a kis történetet a szerencséről egy regényben olvastam, szeretettel osztom meg veled. A görög vasilopita egy egyszerű, kerek kalácsféle, megszórva porcukorral. Újév éjjelén, pontban éjfélkor, mindig felvágnak egy ilyen süteményt. A tésztába belesütnek egy érmét, és aki megtalálja, szerencsés lesz az új évben. Egyik évben a süteményen, egyedül lévén, saját magammal osztoztam, így bizonyos lehettem afelől, hogy az érmét én találom meg. Amikor megvettem a süteményt, még mulatságos volt a dolog, de amikor felvágtam és megtaláltam az érmét, szomorú lettem. Ostoba voltam. Becsaptam saját magamat. Sohasem lehet tudni, ki lesz a szerencsés. Kockázat csakis akkor van, ha van egy másik résztvevő is. Lennie kell egy másiknak is. Vállalni kell a kockázatot és fel kell szeletelni a süteményt. A szerencsét megosztani lehet, irányítani nem.
Bóna Ilona
"A szerencse többnyire gyűjtőfogalom az ügyesség, rátermettség, ész, szorgalom és kitartás számára."C.F.Kettering "Találj magadnak valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell dolgoznod az életben." H.MacKay Ha ezek eszembe jutnak rádöbbenek, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen azt csinálom, amit szeretek, tehát nem "dolgozom". :)
Fan-Tom
Szerencse nem létezik. Kegyelem és büntetés igen. A ,,szerencse"-szót, csak szinonimaként találta ki valami szerencsétlen ember. A ,,pech" kifejezés is az ő nevéhez fűződik. Egyébként meg többnyire azt kapod vissza az élettől, amit bele tettél. S ha vitatkozol ezzel a gondolatommal, az azt jelenti, hogy az ,,én" képed nincs teljesen renben. Vagy én nem vagyok százas…
Radnai Berci
Patkó Pál
2012. január 18. szerda
Sziasztok, pénteken volt éppen 13.-a. Ajjaj, de eszembe jutott egy idézet, illik ide a szerencse témaköréhez: “Aki szerencsés akar lenni, akasszon egy használt lópatkót a bejárata fölé. Aki egészen biztosra akar menni, tegyen fel egy egész lovat.”
Nos, nekem sem patkóm, sem lovam, sőt még házam sincs, Mama Hotelban lakok, szóval mindezek ellenére és mindezekkel együtt is szerencsésnek mondhatom magam.
Miért? Mert örömömben, bánatomban, félelmeimben, ujjongásomban velem van Istenem! A mindenható! Aki ma is él, és csodákat tesz az emberek életében!